A poliuretán a világ egyik legszélesebb körben használt műanyaga, mégis gyakran figyelmen kívül hagyjuk a mindennapi életünkben. Mégis, akár otthon, a munkahelyen vagy az autóban vagyunk, általában nincs messze, és gyakori felhasználási területei a matracoktól és bútorpárnáktól kezdve az épületszigetelésen, autóalkatrészeken és még a cipőtalpakon is megtalálhatók.

De mint más, nagyrészt újrahasznosítatlan műanyagok esetében, a széles körű elterjedésük ispoliuretánaggodalmakat kelt a környezeti hatása miatt. Azért, hogy jobban megértsék a poliuretán újrahasznosítási célú visszanyerésének lehetőségeit, valamint a gyártása során felhasznált vegyi anyagok növényi alapú alternatívákkal való helyettesítését, az Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériumának (DOE) Argonne Nemzeti Laboratóriumának, a Northwestern Egyetemnek és a Dow Chemical Company kutatói összefogtak, hogy elvégezzék az első átfogó értékelést a „Poliuretán anyagáramlása az Egyesült Államokban” témában. A tanulmány nemrégiben jelent meg a folyóiratban.Környezettudomány és -technológia.

„A cél az volt, hogy megértsük, mennyire lineáris és mennyire körforgásos a poliuretánok felhasználása az Egyesült Államokban” – magyarázta Jennifer Dunn társszerző, aki a Northwestern Mérnöki Fenntarthatósági és Rugalmassági Központjának igazgatóhelyettese, valamint a Northwestern Fenntarthatósági és Energiaügyi Intézetének (ISEN) Műanyagok, Ökoszisztémák és Közegészségügyi Programjának tagja. „Azt is szerettük volna megvizsgálni, hogy vannak-e lehetőségek a körforgás fokozására és a poliuretánok bioalapú tartalmának növelésére.”

A lineáris gazdaságban a nyersanyagokat termékek előállításához használják, majd élettartamuk végén jellemzően kidobják őket. A körforgásos gazdaságban ugyanezeket az anyagokat visszanyerik és újrafelhasználják. Ez korlátozza a további természeti erőforrások, például a fosszilis tüzelőanyagok kitermelésének szükségességét, miközben csökkenti a hulladéklerakókba küldött hulladék mennyiségét.

Dunn, aki egyben a Northwestern McCormick Műszaki Iskolájának kémiai és biológiai mérnöki docense, elmondta, hogy bár a kutatók egy nagyrészt lineáris rendszert vártak a poliuretánok esetében, „az anyagáramlási szempontból, a kiindulási anyagoktól az élettartam végéig, az egyszerűen lineáris volt”.

Troy Hawkins társszerző, az Argonne Rendszerértékelő Központ Üzemanyag- és Termékcsoportjának vezetője szerint a tanulmány számos olyan összetettséget emelt ki, amelyek befolyásolják a poliuretánok kinyerésének és újrahasznosításának módját és idejét.

De mint más, nagyrészt újrahasznosítatlan műanyagok esetében, a széles körű elterjedésük ispoliuretánaggodalmakat kelt a környezeti hatása miatt. Azért, hogy jobban megértsék a poliuretán újrahasznosítási célú visszanyerésének lehetőségeit, valamint a gyártása során felhasznált vegyi anyagok növényi alapú alternatívákkal való helyettesítését, az Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériumának (DOE) Argonne Nemzeti Laboratóriumának, a Northwestern Egyetemnek és a Dow Chemical Company kutatói összefogtak, hogy elvégezzék az első átfogó értékelést a „Poliuretán anyagáramlása az Egyesült Államokban” témában. A tanulmány nemrégiben jelent meg a folyóiratban.Környezettudomány és -technológia.

„A cél az volt, hogy megértsük, mennyire lineáris és mennyire körforgásos a poliuretánok felhasználása az Egyesült Államokban” – magyarázta Jennifer Dunn társszerző, aki a Northwestern Mérnöki Fenntarthatósági és Rugalmassági Központjának igazgatóhelyettese, valamint a Northwestern Fenntarthatósági és Energiaügyi Intézetének (ISEN) Műanyagok, Ökoszisztémák és Közegészségügyi Programjának tagja. „Azt is szerettük volna megvizsgálni, hogy vannak-e lehetőségek a körforgás fokozására és a poliuretánok bioalapú tartalmának növelésére.”

A lineáris gazdaságban a nyersanyagokat termékek előállításához használják, majd élettartamuk végén jellemzően kidobják őket. A körforgásos gazdaságban ugyanezeket az anyagokat visszanyerik és újrafelhasználják. Ez korlátozza a további természeti erőforrások, például a fosszilis tüzelőanyagok kitermelésének szükségességét, miközben csökkenti a hulladéklerakókba küldött hulladék mennyiségét.

Dunn, aki egyben a Northwestern McCormick Műszaki Iskolájának kémiai és biológiai mérnöki docense, elmondta, hogy bár a kutatók egy nagyrészt lineáris rendszert vártak a poliuretánok esetében, „az anyagáramlási szempontból, a kiindulási anyagoktól az élettartam végéig, az egyszerűen lineáris volt”.

Troy Hawkins társszerző, az Argonne Rendszerértékelő Központ Üzemanyag- és Termékcsoportjának vezetője szerint a tanulmány számos olyan összetettséget emelt ki, amelyek befolyásolják a poliuretánok kinyerésének és újrahasznosításának módját és idejét.